Novecento, a zongorista történetét
július 20, 2015Novecento – 2017, Április 27-én, Bobita Bábszínház, Pécs
április 25, 2017Egy zongorista abszurd története. Valakié, aki egy hajón születik, aki az egész életét egy hajón éli le, és aki életét „hajójának” életével együtt fejezi be.
Alessandro Baricco: Novecento, egy monológ
fordította: Bigazzi Sára
előadja: Matta Lóránt
zongorán közreműködik: Jaksov Borisz
rendezte: Luigi Fusani
Játékidő: 1 óra 20 perc
“Addig nem vagy elveszve igazán,
amíg van valahol félretéve egy jó történeted
és van valaki, akinek elmesélheted”
Baricco: Novecento Hogy ez egy név? Pedig mintha szám lenne. Ez a neve a Virginian nevű hajó zongoristájának, aki nevéhez illően valóban különleges ember. Az ő életének története ez a könyv, s ez a történet olyan különleges, hogy Bariccóért kiáltott megírásra. A XX. század elején játszódik a kisregény, a színhely egy tengerjáró hajó, s a főszereplő pedig e hajó zongoristája, aki úgy tudott muzsikálni társaival, olyan zenét csaltak ki hangszereikből, „amire Isten táncol, ha senki sem látja.” Ragtime a neve a zenének. De e kiváló muzsikusok közül is a legnagyobb: Danny Boodmann T.D. Lemon Novecento.
Egy teljesen a szavakra bízott szöveg.
Varázslatos és titokzatos szavak, álmodozásra hívó szavak, szavak amelyek olyan gyönyörűséges világokat teremtenek a közönség fejében, melyre látványhatás nem lenne képes.
Egy zongorista abszurd története; valaki, aki egy hajón születik, valaki, aki az egész életét egy hajón éli le, valaki, aki az életét, „hajójának” életével együtt fejezi be.
Itt vannak. A történet összes szereplője: a zongorista, de az is, aki a trombitáján játszik, és Danny Boodmann, és Jelly Roll Morton, és a kapitány, a gépészek, az emigránsok. Itt vannak, a közönség előtt: íme, előjönnek, élnek, egytől egyig, a történet szavaitól.
És a közönség, csöndben, mind eljut, arra a hajóra, a Virginian-re, nézik, ahogy a zongora repül, mint Chagall egyik képén, és hallgatják, hogy lesz vége egy abszurd, de nagyon emberi történetnek.
1994-ben került színre Olaszországban először a Novecento, amit Baricco kifejezetten a Settimo színház társulatának írt meg. Az előadást Gabriele Vacis rendezte Eugenio Allegri adta elő. A Settimo színház azóta híressé vált „narratív színház” filozófiájával, amelyre az akkori Novecento is épült.
Ugyanezt a filozófiát képviseli Fusani rendezése is. A történetiség köré szerveződő előadás rábízza magát a néző fantáziájára. Nem akar megmutatni, nem akar eljátszani. Tim Tooney (Matta Lóri) elbeszéli, elmeséli a legjobb barátja, Novecento történetét, amit Jelly Roll Morton és George Gershwin zenéi színeznek.